Vízminőségi kárelhárításról akkor beszélhetünk, ha egy haváriából adódott környezet-veszélyeztetés vagy környezetkárosítás megszüntetése érdekében azonnali műszaki beavatkozás szükséges. A gyors és időbeni cselekvés elkerülhetővé teheti a magasabb költségráfordítással járó kármentesítési munkálatokat.
A kárelhárítás hazai szervezetrendszere úgy lett kialakítva, hogy szükség esetén képes legyen a környezeti kár bekövetkeztekor gyorsan végrehajtani azokat a beavatkozásokat, amelyek biztosítani tudják, hogy a későbbiekben hosszadalmas és elhúzódó kármentesítési eljárásokra ne kerüljön sor. Olyan esetekben, ha a szennyező nem képes a kárelhárítási intézkedéseket megtenni, akkor az illetékes környezetvédelmi és természetvédelmi, valamint a vízügyi hatóságok megbízzák azokat az állami vagyonkezelőket (Vízügyi Igazgatóságokat, Nemzeti Park Igazgatóságokat), amelyek képesek a kárelhárítás végrehajtására. A környezeti károk megelőzésében egymásra épül a megelőzési, a kárfelszámolási és helyreállítási rendszer, viszont elsődlegesen a megelőzés a cél.
A megelőzési munkában kulcsszerep hárul a környezetvédelmi és a vízvédelmi hatóságokra, amelyek feladata az engedélyezés, a hatósági nyilvántartás, a tevékenységek ellenőrzése, a szabálytalan magatartások kiszűrése. A megelőzési és felderítési feladatok végrehajtásában kiemelt jelentőségűek a Vízügyi Igazgatóságok gát- és mederőri feladatai, illetve a Nemzeti Park Igazgatóságok természetvédelmi őrszolgálati tevékenysége.
A hazai jogrendben a környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről szóló 90/2007. (IV.26.) Korm. rendelettel érvenyesíthetik a megelőző és felszámolási intézkedéseket, illetve megnevezhetik azokat az illetékes szervezeteket, amelyek kötelesek eljárni a megelőzésben. Kötelezhetik a szennyezőt a káreset felszámolására, illetve a kárelhárítási intézkedések megtételére, a kárelhárítás költségeinek viselésére, a kibocsátások mérséklésére, és a „szennyező fizet-elv” betartására.
Az utóbbi időben leggyakrabban az alábbi szennyezési formával találkozhattak a hatóságok és a Vízügyi Igazgatóságok:
szennyvízbevezetésből származó szennyezésekkel,
felszíni vizeket érő szénhidrogén-szennyezésekkel,
élőlénypusztulásokkal,
vizeket érő oxigénhiányos állapotokkal,
túlzott vegetációs állapottal, vagyis a víztükör jelentős részét benövő növényzettel, illetve
illegálisan lerakott hulladékok miatti káreseményekkel.
Előfordulnak továbbá vegyi anyagokból, illetve a növényvédőszer-szennyezésből származó káresemények is.
Abban az esetben, amikor már a kárelhárítási tevékenység nem elégséges, vagy időben nem elvégezhető, egy adott területen kármentesítést kell végezni. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság az Országos Környezeti Kármentesítési Program Vízügyi Alprogramjába tartozó kármentesítések végrehajtását koordinálja és felügyeli. Ennek keretében a másra át nem hárítható környezeti károk felszámolása történik (elenyésző esetben a vízügyi igazgatási szervezetek működése során bekövetkezett károké). Ezek döntő része különféle ipari létesítmények üzemeltetésből keletkezett (pl. galvánüzem, patyolat, üzemanyagkút, hulladéklerakó, stb.), és az állami felelősségi körbe kerülésüket követően rendelték a kormányzati munkamegosztás során a Belügyminisztérium, illetve a vízügy felelősségi körébe. Finanszírozásuk célzott költségvetési támogatásból vagy EU-s forrásból (jelenleg KEHOP) történik.